Lili és Péter - 25

Lili kisbabásan aludt a kanapén. Csak ültem az asztalnál. Néztem a nyár barnaságával megajándékozott madonnaszerű ovális arcát és hallgattam az álmait. Aztán először halkan esni kezdett, majd néhány perc múlva zuhogott. Most már nem hallhattam miről álmodik. Az eső egyre hangosabban verte a tetőt. Csak fel ne ébredjen - reménykedtem. Lehunytam a szemem. Majd egy pillanatra kinyitottam és ránéztem az ablakon lecsorgó esőre. Úgy csillogott, akár a Tejút ezer meg ezer csillaga. Kicsit olyan volt, mint amikor egy nyári éjjel a tóparti strand kemény gyepszőnyegén a lóhere illatban Lilivel feküdtünk és néztünk az Univerzum végtelenét. Most is, akkor is alig bírtam lélegezni, valahogy a világegyetem súlya nyomta a mellkasomat Később az eső alább hagyott majd hirtelen elállt. Füleltem, esőcseppek már nem csapódtak a tetőre. Aztán hirtelen meghallottam az éjszakát a tető fölött, amely nem a szél volt, hanem mindaz, ami az éjszakában volt. - Németh György – {Révházi Péter (RP) története}