2018. április 22., vasárnap

Zsani és Péter - 11


A szél feltámadt. Péter lassan összehúzta a kabátját. Félénken kinyújtotta a kezét és összekötötte az ujjait Zsaniéval. Szemével a parkon átsiető embereket követte. Időről-időre rápillantott egy elsuhanó bringásra, az alsó ajkát a fogai közé fogta. Mindenben segítek neked - mondta inkább magának. Zsani bénultan ült, haját a feltámadó szél összegubancolta és nem is hallotta Péter szavait. Saját magában volt. Belül rendezkedett. Azt hittem, olyan lány vagyok, aki tudja, mit akar, de mégse. Ezt kell lejátszania magában. Péter egy virágcsokorral siető férfit nézett, milyen ügyesen óvta a széltől a csokrot. Talán élete szerelmének viszi, hogy meglepje. Esetleg beteg anyjának, hogy felvidítsa. Vagy éppen rossz napja volt és csak úgy vette. Ki tudja? Ezt nem tudta. De abban most már végtelenül biztos volt, hogy szereti Zsanit… - Németh György – RP története
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése