Estefelé locsolok a kertben. A nap még dühödten villog, nem
enged a harmincöt fokos hőségből. Elzárom a vízcsapot. Inkább lemegyek a kert
végében csordogáló (esős időben gőgösen hömpölygő) patakhoz könnyedén átugrom.
A túlparti mező mintha fittyet hányna az augusztusi hőségre. Az éles sárga
fényben nézem a mező virágait, locsolás nélkül is fegyelmezetten virágoznak,
sűrűn összeölelkezve, alázatosan és láthatóan boldogan… Majd lassan
visszasétálok a kertbe a „civilizált” virágok közé… locsolás közben csodálkozva,
megkönnyebbülve kissé irigykedve gondolok a vadvirágokra, igen, a természet
rendben van, stabil… - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése