Zsani bénultan ült, haját a feltámadó szél összegubancolta és nem is hallotta Péter szavait. Saját magában volt. Belül rendezkedett. Azt hittem, olyan lány vagyok, aki tudja, mit akar, de mégse. Ezt kell lejátszania magában. Péter egy virágcsokorral siető férfit nézett, milyen ügyesen óvta a széltől a csokrot. Talán élete szerelmének viszi, hogy meglepje. Esetleg beteg anyjának, hogy felvidítsa. Vagy éppen rossz napja volt és csak úgy vette. Ki tudja? Ezt nem tudta. De abban most már végtelenül biztos volt, hogy szereti Zsanit… – Szigeti Németh György: Révházi Péter (RP) története (szingy gallery)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése