Lili és Péter - 5

És ez az egész, hogy kezdődött? - kérdezte Lili. Péter kicsit hallgatott, majd elkezdte: Egyik nap a takarítás közben kezembe akadt verseskötetből elolvastam véletlenszerűen néhány verset. Azután egyre többet és többet. A versek valahogy kezdtek átformálni. Átjárt tőlük a meleg, mint a jóféle töményital néhány kortyától. Meg enyhítették a sorozatnézések közben összeszedett értelmetlen feszültségeket is. A verseskötetek elfogytak. Aztán elkezdtem prózát olvasni, amit a gimnáziumban kellett volna. Majd azokat a regényeket, amelyek valószínűleg az emberek 99.5 százalékánál kimaradnak. Akkor úgy éreztem, az olvasás a legjobb dolog az életemben. – Németh György: Révházi Péter (RP) története (részlet), (Kép: Claude Raguet Hirst - The Bookworm's Table, c.1890)

Lili és Péter - 23

Te is furcsának találsz? - kérdezte Lili. Péter hallgatott. Egyszer, valaki furcsának nevezett - mondta mosolyogva. És nem tudom, hogy ez jó vagy rossz dolog. Csak annyit tudok, hogy ha megkülönböztetnek a többiektől, akkor ez nem zavar engem. Tudom, hogy sokszor mindannyian ugyanazok és egyformák vagyunk, de néha rohadtul szeretnék más lenni - oly módon, hogy senki másra ne hasonlítsak. De te más vagy – mondta Péter. Azt hiszem, te mese vagy. Szerintem varázslatos, bátor és remek nő vagy. És szeretném, ha hagynád, hogy a mesédben szerepeljek. - Németh György – RP története (részlet)

Végletek

Nincs tökéletes világ, csakúgy, mint tökéletes kétségbeesés. És nincs túlélhetetlen világ, csakúgy, mint túlélhetetlen kétségbeesés. – (Németh György – RP története)