Csendből távolság

Elszalasztott szerelmek: Nem volt dráma, csak hallgatás. A férfi nem kérdezett, a nő nem mondta. Mindketten a másiktól várták a mozdulatot, a jelet, amit ők maguk is féltek volna megtenni. Így lett a szeretetből csend, a csendből távolság. És azóta is azt hiszik, a másik lépett el előbb. (Németh György, Elképzelt fényképek)

György Németh Artist Profile (Budapest, Hungary)

Artist Profile – György Németh (Budapest, Hungary), From Pharmacy to Photography: The Poetic Vision of Szingy (György Németh) – György Németh, known under the artistic name Szingy, is a Budapest-based photographer, writer, and pharmacist who creates quiet, poetic reflections on everyday life. Born in 1959, Németh spent decades in the pharmaceutical profession before gradually turning toward the arts. His transition was not radical but organic—an evolution from observing the body to observing the soul.
Szingy’s photography is rooted in the urban landscape of Budapest, focusing on small, overlooked details: a worn bench, a fading statue, a shadow on a wall. His images are often black-and-white, highlighting textures, contrasts, and time-worn beauty. Yet what truly distinguishes his work is the intimate pairing of image and text—each photograph is accompanied by a short caption or thought, written by the artist, that adds depth, ambiguity, or emotional resonance. 
“I don’t know if the world is beautiful. But I want to see it. Because what we look at—even for a moment—becomes ours.” – Szingy
Over the past decade, Szingy has built an extensive online gallery, blog, and social media presence, under the umbrella of Szingy Gallery Budapest. While his work has appeared in pop-up exhibitions, much of his artistic activity remains digitally accessible—inviting a global audience to engage with his introspective visual world.
His style offers a counterpoint to modern visual overload: slow, quiet, observational. It asks the viewer not to be impressed, but to feel. Not to consume, but to pause. Not to scroll, but to stay.
 “A photograph is not a memory. It’s a question: were you really there?” – Szingy 

Szingy munkáiban az önábrázolás

Németh György (művésznevén Szingy) fotós gyógyszerész művészeti munkáiban gyakran szerepel saját maga is, mint modell vagy alany. Fotóin az önábrázolás és az önreflexió fontos szerepet kapnak, különösen a fény-árnyék játékával, sziluettekkel és elmosódott portrékkal. Ezek az önarcképek nemcsak vizuális műalkotások, hanem filozófiai és érzelmi kifejeződései is saját művészi identitásának. Szingy munkáiban az önábrázolás nem csupán vizuális kifejezés, hanem mélyebb filozófiai és érzelmi tartalommal bír. A fény-árnyék játékával, a sziluettekkel és az elmosódott portrékkal a művész az identitás, az önreflexió és az emberi létezés kérdéseit vizsgálja. Ezek az önarcképek lehetőséget adnak a nézőnek, hogy elgondolkodjon a művész személyes világáról és művészeti látásmódjáról. Egy művészeti oldal vagy blog esetében a név és a kép egyfajta „kapcsolódási pontot” jelent az olvasó és az alkotó között. Ha nincs arc, nincs név, akkor az írás vagy mű kevésbé személyesnek tűnhet, és kevesebb figyelmet kaphat, mert az emberek ösztönösen azonosulni szeretnének. Ezért nem ritka, hogy művészek, írók vagy bloggerek megmutatják magukat – ez növeli a hitelességet, bizalmat, és egyfajta közösségi élményt is teremt. Ez különösen igaz manapság, amikor a személyes márka és az autentikusság egyre fontosabb. (Média Művek) 

Előhívott mondatok – Életkor

Előhívott mondatok – Életkor. Fiatalság – az a tűz, ami még nem ismeri az árnyékot.
Időskor – csend, amelyben minden vonal életet mesél. ~ Fotós gyógyszerész 

Fények és árnyékok

A fények és az árnyékok a hátuk mögé sorsolták a magányt. ~ Fotós gyógyszerész (Szingy Galéria Budapest) 

Ahol az idő megáll

Előhívott mondatok – A napfény beszűrődik egy régi ablakon, csíkokat rajzol a padlóra. A por táncol ezekben a sugarakban, miközben a falak hallgatnak. Mindennek megvan a maga helye, a hely, ahol az idő megáll, hogy pár pillanatra elcsendesedjünk. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek) 

Itt egyszer élet zajlott

Előhívott mondatok – Az utca pora lassan lepereg az idő lábnyomai alatt. Egy nyikorgó bicikli marad csak emlék, meg az a halvány árnyék, amit a nap az öreg tégla falra vet. Nincs ember, csak a csend beszél, mesél arról, hogy itt egyszer élet zajlott, nevetés, lélegzetek – most csak a múlt súlya van jelen, finoman simogatva a köveket. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek) 

A fényképezőgép pihen

Van, amikor a fény nem érkezik meg. Legalábbis nem úgy, ahogy a gép várja. A város ott van, a fényképezőgép is, de valahogy mégis csend van a két kattintás között. Nem minden látvány kér képet. Néha csak egy gondolat akar megmaradni. Mostanában úgy érzem, a mondatok is lehetnek fényképek. Olyan pillanatképek, amiket nem lehet exponálni – csak leírni. Egy reggeli mozdulat. Egy madár röpte, amit már nem lehet követni, de mégis bennem marad. Egy tekintet a villamoson, amiről tudom, hogy nem fog megismétlődni. Ezekhez most nem gép kell, hanem szó. A fényképezőgép most pihen. Talán ő is nézelődik, mint én. Én pedig szavakkal fényképezek tovább. Mert a szöveg néha jobban lát, mint az objektív. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok) 

Szerelem

A szerelem nem mindig harsány, néha csak halk susogás a fák között, egy csendes szellő, ami megborzongattatja a lelket. Nem ragad meg, nem köt gúzsba, mégis áthat mindent, mint a fény, ami áttör a sötétségen. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok) 

Alkotás

Néha az alkotás olyan, mint egy titkos beszélgetés önmagunkkal – nem kell megérteni, csak érezni. A fényképezőgép nem fog el mindent, ahogy a tinta sem ír le minden gondolatot. De mindkettő megmutat valamit a rejtett világból. ~ Fotós gyógyszerész (Különféle dallamok)