Előhívott mondatok – Életkor

Előhívott mondatok – Életkor. Fiatalság – az a tűz, ami még nem ismeri az árnyékot.
Időskor – csend, amelyben minden vonal életet mesél. ~ Fotós gyógyszerész 

Fények és árnyékok

A fények és az árnyékok a hátuk mögé sorsolták a magányt. ~ Fotós gyógyszerész (Szingy Galéria Budapest) 

Ahol az idő megáll

Előhívott mondatok – A napfény beszűrődik egy régi ablakon, csíkokat rajzol a padlóra. A por táncol ezekben a sugarakban, miközben a falak hallgatnak. Mindennek megvan a maga helye, a hely, ahol az idő megáll, hogy pár pillanatra elcsendesedjünk. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek) 

Itt egyszer élet zajlott

Előhívott mondatok – Az utca pora lassan lepereg az idő lábnyomai alatt. Egy nyikorgó bicikli marad csak emlék, meg az a halvány árnyék, amit a nap az öreg tégla falra vet. Nincs ember, csak a csend beszél, mesél arról, hogy itt egyszer élet zajlott, nevetés, lélegzetek – most csak a múlt súlya van jelen, finoman simogatva a köveket. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek) 

A fényképezőgép pihen

Van, amikor a fény nem érkezik meg. Legalábbis nem úgy, ahogy a gép várja. A város ott van, a fényképezőgép is, de valahogy mégis csend van a két kattintás között. Nem minden látvány kér képet. Néha csak egy gondolat akar megmaradni. Mostanában úgy érzem, a mondatok is lehetnek fényképek. Olyan pillanatképek, amiket nem lehet exponálni – csak leírni. Egy reggeli mozdulat. Egy madár röpte, amit már nem lehet követni, de mégis bennem marad. Egy tekintet a villamoson, amiről tudom, hogy nem fog megismétlődni. Ezekhez most nem gép kell, hanem szó. A fényképezőgép most pihen. Talán ő is nézelődik, mint én. Én pedig szavakkal fényképezek tovább. Mert a szöveg néha jobban lát, mint az objektív. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok) 

Szerelem

A szerelem nem mindig harsány, néha csak halk susogás a fák között, egy csendes szellő, ami megborzongattatja a lelket. Nem ragad meg, nem köt gúzsba, mégis áthat mindent, mint a fény, ami áttör a sötétségen. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok) 

Alkotás

Néha az alkotás olyan, mint egy titkos beszélgetés önmagunkkal – nem kell megérteni, csak érezni. A fényképezőgép nem fog el mindent, ahogy a tinta sem ír le minden gondolatot. De mindkettő megmutat valamit a rejtett világból. ~ Fotós gyógyszerész (Különféle dallamok) 

Néha nincs kedvem fényképezni, csak nézelődni

Néha nincs kedvem fényképezni, csak nézelődni: Néha a gép csak némán lóg a vállamon, nem lustaságból, hanem mert a pillanat csendes jelenlétet kér, nem megörökítést. Van abban valami kegyelem, ha hagyom, hogy a világ megnyíljon előttem anélkül, hogy megszakítanám. Nem keresem a tökéletes képkivágást vagy a döntő pillanatot; csak engedem, hogy a szemem szabadon barangoljon, kortyolja a formákat, színeket, fényt, akár egy lassú dallamot. Nézni önmagában is művészet – a türelem és az idő folyásának gyengéd átadása. Nem kell minden pillanatot megfogni. Néha a legmélyebb élmény az, ha csak ott vagyok, ébren és nyitottan anélkül, hogy lenyomnám a gombot. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései (Különféle dallamok) 

Németh György – Művészportré

Budapest, Magyarország – Művészportré: Gyógyszerészből lett fotós – Szingy (Németh György) költői látásmódja: Németh György, művésznevén Szingy, budapesti fotográfus, író és gyógyszerész. 1959-ben született, eredeti hivatását – a gyógyszerészetet – évtizedeken át gyakorolta, mielőtt fokozatosan a művészi önkifejezés felé fordult. Átmenete nem drámai váltás volt, hanem természetes átalakulás: a test figyeléséből a lélek és a világ figyelése felé.
Szingy munkásságának középpontjában a városi hétköznapok lírája áll. Fekete-fehér képei Budapest részleteit örökítik meg: padokat, szobrokat, árnyékokat, elfelejtett tárgyakat. A képek mögött mindig ott húzódik valami több – történet, érzelem, kérdés.
Ami különlegessé teszi művészetét, az a kép és szöveg szoros kapcsolata: szinte minden fotóhoz tartozik egy rövid, saját írás – egy gondolat, mondat, vagy versszerű fragmentum, amely új dimenziót nyit a látottakhoz.
„Nem tudom, szép-e a világ. De látni akarom. Mert amit nézünk – legalább egy pillanatra – a miénk lesz.” – Szingy
Szingy az elmúlt évtizedben felépítette saját online galériáját (Szingy Galéria Budapest), blogját, valamint aktív közösségi média jelenlétet. Munkái elsősorban digitális térben érhetők el.
Stílusa csendes ellenpontja a mai vizuális zajnak: lassú, befelé figyelő, szemlélődő. Nem hatni akar, hanem gondolatot ébreszteni. Nem sokkolni, hanem elidőztetni.
„A fénykép nem emlék. Inkább egy kérdés: tényleg ott voltál?” – Szingy 

Szingy Galéria Budapest

A Szingy Galéria Budapest a helyi kortárs fotózás és reflexív vizuális esszék otthona. Németh György fotós gyógyszerész – alias Szingy – által képviselt szemlélet egyszerre fogadja el a hétköznapi pillanatokat és keresi bennük a mélyebb jelentést. A téren túl képek, szövegek és élmények összeolvadása történik, létrehozva egy máig érvényes, érzelmileg gazdag művészeti narratívát Budapesten. (MediaNegy), Fotó: Németh György – Matthias Church (Photo Art Szigetingy)