Az első hetekben semmi furcsa, mintha szabadságon lennék.
Majd néhány hét sok ambícióval megtöltött álláskeresés, de valahogy sehol
semmi. Majd jön egy dühös lázadási periódus, hogy a világ igazságtalan, ez még
megspékelve a belső kohézió hiányával talán ez a mélypont. A közömbösség néhány
napja után fordulat: az élet egésze szőröstül-bőröstül bizalmat érdemel!
Gyerünk, húzzunk bele érzés! Persze pénzügyileg lefelé csúszás egy olyan
szegénykedési irányba, ami alapjában nem fárasztó, eleinte inkább még
kíváncsivá tevő. A sok megvásárolható felesleges termék - korábban, amikor
pénzem volt ilyesmire is gyakran költöttem - elkerülésére, a fogyasztás
minimalizálására egyfajta egyéni erőpróbára szoktatás ideje ez. Igazából ez nem
nyomor, mert alapvetően nem hiányzik semmi, persze közben meg valahogy minden
hiányzik. De nem szabad elkedvetlenedni a lehető legkevesebbre szabott
személyes kiadások megtervezésétől, hanem a fogyasztási szokások
újraértékelését érdemes és kell megcsinálni. Majd: miután minden lehetőség
bennünk van, ha eléggé akarunk meg egy kis kegyelem is besegít, rengeteg munka
és élmény vár még, főleg úgy, hogy a munkanélküliség csak megedzett. - Németh
György – Egy tanár feljegyzései
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése