Augusztusi meleg délelőtt. Szabadság. Fűnyírás utáni
semmittevés. Dobozos sör. Szerencsére hőség még nincs. Szél szinte semmi.
Leheveredek egy fa félárnyékában a frissen lenyírt fűbe. Ahogy a fűben fekszem,
a fű, mint egy láthatatlan szellem csiklandoz. Néhány hangya is besegít. Az ősz
még odébb, de egy két levél finoman megtalálja a legkönnyebb utat a Föld felé.
Kanyarogva és forgolódva éppen engem céloznak. A csend makulátlan. Vagy
mégse. A fű zenél, kicsit sípol, talán
jelzések nekem, amiket sajnos nem értek. Közben arra gondolok, hogy bármilyen
is ez a világ, ezekért a délelőttökért érdemes élni. - Németh György –
Jelenségek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése